Sajtó – Taxisként a legdugósabb fővárosban

Amikor Brüsszelben élő, sikeres, magyar vállalkozókat kerestem, négy különböző forrás irányított hozzájuk. Külön kezdték, de közösen váltak fogalommá: mára az egész brüsszeli magyar közösség ismeri őket. A Charleroi repülőtérre érkező magyar járatok reptéri taxisaival, Viktorral és Lacával beszélgettem.

Egy kávézóban találkozunk a Luxembourg téren, az Európai Parlament épülete előtt – szokás szerint zuhog. A fiúk gyakran járnak a környéken, mert pártállástól függetlenül a parlament összes magyar frakciójának tagjait rendszeresen fuvarozzák. Ha pedig úgy adódik, akkor az ismerőseiket, családtagjaikat, és gyakorlatilag mind a 25 ezer Brüsszelben élő magyart szállítják a Charleroi reptér és a város között.

Háztartásbeliként

Molnár László és Szabó Viktor is 2010-ben költözött Brüsszelbe, mindketten úgy, hogy a feleségüknek volt állása, nekik viszont nem. „Ez egy teljesen tipikus élethelyzet itt: a házaspár egyik tagja megkap egy pozíciót, ezért az egész család kiköltözik, a pár másik felének viszont – pláne a megfelelő franciatudás hiányában – szinte esélye sincs elhelyezkedni,” meséli az előzményekről Szabó Viktor.

Az összetevők: ötlet, autó, szabadidő

Ráadásul mindketten abba a körülbelül 5 százalékba tartoztak, amelyik nem az Európai Parlament miatt érkezett Brüsszelbe: így aztán az EP nemzetközi társaságát, és az ebből következő kapcsolati hálót is nélkülözniük kellett.

A reptéri transzfereket egymástól függetlenül kezdték: mivel autójuk és szabadidejük is volt, mindketten igent mondtak az ismerőseik – majd azok ismerőseinek – a kérésére, hogy vigyék ki őket a reptérre.

Egy tábla segített

A vállalkozásukat végül egy soha meg nem valósult projekt kapcsolta össze. „2011-ben a CBA akart üzletet nyitni Brüsszel belvárosában, és egy ismerősöm megkért, hogy nem vállalnám-e el a csapat szállítását a reptér és a város között,” mondja Szabó Viktor. Ám amikor a CBA feliratú táblával kiállt a reptér érkezési oldalához, valósággal megrohanták a magyarok, azt kérdezve, hogy nem vinné-e őket is be a városba, ha még van hely az autójában.

A piaci rést könnyű volt felfedezni: a magyar utasok értékelték, hogy az anyanyelvükön szólhatnak az őket fogadó taxishoz, aki ráadásul – velük ellentétben – a várost is jól ismeri.

Egy ajtó, ha becsukódik

A brüsszeli CBA végül azonban soha nem nyitott meg. „Nekem munkát ígértek a projektben, és amikor ezzel kapcsolatban Magyarországra utaztam, engem is Viktor vitt ki a reptérre,” mondja Molnár László. Látásból már ismerték egymást korábbról, így amikor kiderült, hogy a CBA-projekt befuccsol, adta magát a lehetőség, hogy 2012 decemberében összeálljanak, és a közben életképes vállalkozássá nőtt charleroi-i transzfereket együtt vigyék tovább.

Szájhagyomány útján

„A legjobb ajánlás az elégedett ügyfél, a mi üzletünk is úgy kezdett növekedni, hogy az utasok egymásnak adták tovább a telefonszámunkat és az emailcímünket,” mondja a kezdeti „organikus növekedésről” Molnár László. Azóta természetesen már tudatosabbá vált a marketingtevékenységük és a projekt is túlnőtte a kezdeti lelkesedésből fenntartható fázist.

Komolyabb alapokon

Bár a vállalkozás eredetileg egy autóból és egy ötletből indult – az egyéni vállalkozás indításához Belgiumban nincs szükség törzstőkére vagy komolyabb kezdeti befektetésre –, amikor a két vállalkozó összeállt komolyabb alapokra kellett helyezni a projektet.

Vállalkozóbarát környezet

A cég törzstőkéjét ekkor – apportként – egy 25 ezer euró értékű Mercedes Vito kisbusz adta. „Nem olcsóbb Brüsszelben vállalkozni, mint otthon, ám a gazdasági környezet, az egész struktúra, a hozzáállás, az adóhivatal és a bürokrácia is sokkal inkább vállalkozóbarát, mint Magyarországon,” magyarázza Szabó Viktor, akinek pontos összehasonlítási alapja lehet, hiszen a hazai vállalkozását akkor szüntette meg végelszámolással, amikor 2010-ben elköltözött az országból.

Kedvező konstrukciók

Az állami bürokrácián kívül a vállalati hitelkonstrukciók is lényegesen kedvezőbbek. A Mercedes Vito mellett van egy Citroen Jumpy kisbuszuk, valamint – azok kedvéért, akik a prémiumszolgáltatást részesítenék előnyben –egy Audi A6-osuk is. Mindezt úgy, hogy az általuk felvett autóhitelek THM-je 2,7 – 2,8 százalék körül mozog. „Tízezer euróra három év alatt 10 490 eurót kell visszafizetnünk. Ez otthon elképzelhetetlen lenne – ezekbe a konstrukciókba tényleg megéri belemenni” véli Molnár László.

Pontosság, szakértelem

A vállalkozásbarát gazdasági környezet természetesen önmagában kevés lenne ahhoz, hogy a cég sikeresen működjön. Pláne, hogy a viszonylag nagy és fizetőképes felvevőpiac magától értetődően kiélezettebb piaci versennyel is jár.

„A mi szakmánkban az a legfontosabb, hogy soha ne késsünk le egyetlen repülőt sem, és hogy az utasok a legnagyobb dugóban vagy forgalmi káoszban is magabiztosnak és nyugodtnak lássanak minket, biztonságban érezzék magukat” mondja Viktor. „A sikerünk az utasok bizalmán áll vagy bukik, így mindent megteszünk azért, hogy ezt kiérdemeljük” – teszi hozzá.

Barátságtalan forgalom

Azt, hogy ez csak látszólag egyszerű feladat, jól érzékelteti, hogy Európán belül Brüsszelben a legmagasabb az egy főre jutó autók száma, és 2013-ban Brüsszel – Londont és New Yorkot megelőzve – a világ legrosszabban autózható városának számított. A városba naponta 6-800 ezer ember jár be – jellemzően autóval és jellemzően egyesével.

Komoly tervezés

Ezek között a körülmények között reptéri gyűjtőtaxit üzemeltetni komoly logisztikai kihívás. „Az utazásokat nagyon alapos tervezés előzi meg: „Google Maps-en megnézzük a címek egymástól való távolságát, tájékozódunk az útlezárásokról, és persze rengeteg tapasztalatunk van a város különösen problémás pontjairól, a szokásos dugókról illetve a rendelkezésre álló kerülőutakról,” avat be a szakmai finomságokba Molnár László.

Keresik a kerülőutat

Szerinte az egyik fontos kulturális különbség a belgák és a közép-európaiak között, hogy míg az előbbiek háborítatlan lelki nyugalommal végigállják a dugókat, közben elintézik a hétköznapi ügyeiket, addig az utóbbiak automatikusan keresik a menekülő-útvonalakat, az elkerülő mellékutakat. „Az utasoknak is sokkal jobb érzés, ha akár egy kicsit hosszabb úton, de folyamatosan haladunk, mint ha az autópályán állnánk a dugóban,” teszi hozzá Laca.

Váratlan körülmények

Bizonyos körülményekre azonban így is lehetetlen felkészülni: ilyen például az, ha egy utas visszaszalad bezárni az ajtót, de közben leül az emailjei elé, és csak húsz perc múlva kerül elő, úgy, hogy közben a többiek kint várnak rá az autóban. „Ez a munka csak látszólag tűnik unalmasnak, valójában minden nap történik valami olyan, amitől az egyedivé és emlékezetessé válik,” ért egyet cégtársával Szabó Viktor.

Nem az Uber

Bár a vállalkozópáros a semmiből, önerőből építette fel a mára három járműből és egy alkalmazottból – egy szintén magyar sofőrből – álló cégét, meggazdagodni egyelőre nem fognak belőle. „Ha kizárólag ebből kellene fenntartanom a családomat, nem biztos, hogy sikerülne,” fogalmaz Szabó Viktor, emlékeztetve, hogy eredetileg a felesége miatt jöttek Brüsszelbe, akinek a közgazdász fizetése a mai napig elengedhetetlen pillérét képezi a családi költségvetésnek.

„Nagyon büszke vagyok arra, hogy fenntartunk és folyamatosan fejleszteni tudunk egy céget Belgiumban, ami távolról sem olcsó mulatság. Ezzel együtt, ha a céges költségek levonása után a hónap végén marad nettó 1500 euró a zsebemben, akkor egy nagyon jó hónapot zártam. Mindezt úgy, hogy csak a lakbér 1100 eurót tesz ki – igaz, jó helyen lakunk” mondja Szabó.

Molnár László egy kicsit más perspektívából látja ugyanezeket az anyagi kereteket. „Kétségtelen, hogy az otthoni közszolgálati béremet egy jobb héten megkeresem,” mondja.

Növekedési kilátások

Várakozásaik szerint a vállalkozás most indul növekedésnek: a november-decemberi időszakot erősre várják, másrészt pedig mostanra ért a cég egy olyan fejlődési stádiumba, ahol lehetőség és igény is van az újabb bővítésre. A fókusz továbbra is a Charleroi-ra érkező, magyar utasokon maradna, ám a budapesti gépeken túl megcéloznák a pozsonyi, a kolozsvári és a marosvásárhelyi járatokat is. Az üzleti utasokon és a Brüsszelben élő magyarok körén is szeretnének egy kicsit túllépni. A közeljövőben egyre inkább megcéloznák azokat is, akik turistaként rövidebb időre – akár egyetlen napra – érkeznek a városba.

Retúrjegy

És hogy a vállalkozók számára van-e út vissza Magyarországra? Ez még távolról sem eldöntött kérdés. „Természetesen, mint mindenkit, időnként minket is hazahúz a szívünk, de csak akkor mennénk vissza, ha otthon olyanok lennének a körülmények, ahova érdemes. Egyelőre pedig ez nincs napirenden,” fejezi be sommásan Szabó Viktor.

(Balla Zsolt – 2014.10.18)

<< Eredeti cikk >>